már haza is értem. egy nagy sétát tettem. azt tudni kell, hogy ha megiszom az első sörömet, akkor szépek a fények és jól érzem magam. ha viszont nem... akkor minél tovább tart a nem, annál rosszabbul érzem magam.a cél az volt, hogy beülök egy kocsmába. de már nagyon rosszul…

asszonnyal újabb beszélgetések voltak, így már kilencven százalék, hogy elköltözök. október-november környékén tervezem, nem akarom húzni az időt. eddig reménykedtem, de már láthatóan máshol van, nem nagyon érdekli, hogy mi van velünk. feladtam. szóval egyedül leszek.…

bármennyire is szeretném telesírni ezt a kibaszott földet, meztelenül kiugrani a tizedikről és végigbaszni a világot fájdalmamban, nyilván nem tehetem. már csak azért sem, mert véletlenül ráleltem a kaposvári, a korábbi ifi Eb-n bronzot nyert válogatott edzőjének egy…

próbáltam elhessegetni a gondolatot, de mindenféleképpen az önkielégítésről kell írnom. a faszom tudja miért, de rögtön az ugrott be, hogy középiskolás koromban egy hónapig számoltam, hogy hányszor verem ki. emiatt persze akkor is rájártam a lomposra, amikor nem is igazán lett…

cigányok ültek a buszon. a fiatal lány alig lehetett több tizennyolcnál, a fiú talán még fiatalabb volt, de olyan arccal nézett rám, hogy ha azt mondtam volna neki, hogy zsugabubus, akkor minimum a kisagyamig tolja hátra az orrcsontomat...ez a helyes kis cigánypárocska ült hetykén…