no, hát az a helyzet, hogy nagyon magányos vagyok. nincs kihez szólnom, már egy hete ez az érzés basz fel. nem gondoltam volna, hogy a barátságaim ennyire elhalnak a házasság alatt. pontosabban, leszartam őket. mit érdekeltek engem a barátok, amikor volt egy feleségem, meg egy gyönyörű gyerekem. most meg én nem érdeklek senkit.
van ma egy koncert, ahová elhívtam pár embert - egy haverom zenél egyébként -, de senki nem jön, mert fáradt, beteg, nincs pénze, zsidó, öreg és néger. úgyhogy életemben először egyedül megyek el egy koncertre. ráadásul a szimplába, amit alapvetően - annak ellenére, hogy egy évig mellette laktam -, nem szeretek. de kihívásnak veszem ezt a dolgot. röhejes probléma...
de ami a legjobban fáj, öregem, hogy csak egy sört szeretnék meginni valakivel, vagy csak pár szót váltanék egy olyan emberrel, akinek ugyanúgy fasza van, mint nekem. az ember nem társaloghat állandóan nőkkel. néha szükség van rá, hogy egy azonos neművel megdumáljátok, hogy mi a fasz van.
és ami még ennél is jobban fáj. tegnap ráírok a volt legjobb haveromra , hogy mizújs, erre meg visszaír, hogy szűkszavú lesz, mert egy nőt fűz. hát bazdmeg. nagyon nehezen tudom megélni a kapcsolatok fonnyadását.
szóval, ma koncert, egyedül. nem gond. semmi nem érdekel. teljesen hidegen hagy minden. pedig behívtak a tévébe szakérteni, csütörtökön lesz felvétel. na jó, készülök rá, de leszarom. tényleg leszarom. nem érdekel.
csak akkor vagyok boldog, ha esténként hozzám bújik a kislányom. kurva jó fej, az egyetlen - nyilván a szűk családomon kívül -, akit tiszta szívemből szeretek ezen a földön.
tök öncélú bejegyzés ez, tök öncélú gondokkal.
öngól, öngond.
de hát, valójában, a legőszintébben fogalmazva ezt is leszarom.
(a szegénységről akartam írni zárszóként, de nincs meg a kulcs a gondolathoz. így csak álljon itt, hogy a szegényeknek - legyen bármilyen szaros a gatyájuk, borral leöntött a felsőjük, koszos a cipőjük -, mindig a kezük a legbüdösebb. aligha szagoltatok még szegény embert, igaz? pedig azt az illatot nem lehet elfelejteni. a nyomor nyálkahártyákat felperzselő bűze. beégett a csontjaim közé.)

Szerző: ganycze  2011.11.29. 13:47 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://afaszomkivan.blog.hu/api/trackback/id/tr653421998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása