pontosan már nem is tudom mikor volt. még nincs tíz éve, de nincs kedvem kiszámolni. fiúkolesz, sok pinára éhes fiatal férfi, sok selymes bőrű, pelyhedző állú srác. sok otthonról elkallódott barom. közülük voltam egy én.
meg volt egy másik srác, egyből felismertem. hosszú volt a haja - később levágatta -, valami köcsög póló volt rajta, és legalább annyira nem illett oda, mint én. először csak figyeltem, aztán egy délután, amikor kecskemét főterén keresztülsétált, én meg néhány vidéki bunkóval ültem a padon, akkor megállítottam, szóltam neki, hogy várjon meg. így indult.
visszafelé rájöttem, hogy nem tévedtem. elkezdtem kedvelni ezt a faszt. ekkor még nem tudtam, hogy öt éven keresztül egy kibaszott lukban egymás fingszagát fogjuk szagolni.
hamar egy szobába költöztünk. én még focista akartam lenni, ő már akkor rajzolt. végül szartam a sportra, inni kezdtem, vele szívtam először, és mellette bontakoztam ki. az az igazság, hogy kevés eredetibb embert ismerek nála, szörnyeket rajzol, lényeket, a félelmeit, disznókat, tervez, alkot, és közben gyönyörűen szarik bele mindenbe. az évek alatt annyira elszaladt velünk a ló, hogy már minden pénzünket alkoholra, vagy fűre költöttük. annyira idegenül éreztük magunkat a kollégiumban, kecskeméten, az apró kis falutól távol, ahonnan idejöttünk, hogy folyamatosan bódultak voltunk és mindig máshová vágytunk. egy idő után már a hét elején elfogyott a pénzünk és először csak konyakot, majd a súlyosabb időszakokban már kaját is loptunk a boltból. volt egy fantasztikus pástétom. kissé csípős volt, könnyen ki lehetett nyitni a dobozát, és kenyérrel csodálatosan meg lehetett enni. ő arra állt rá, én meg megettem bármit, amit elém tettek. ugyanezt tettem az itallal is. hihetetlen, hogy a fiatal szervezetünk hogyan élte túl mindazt, amit tettünk vele.
a kolesz végén egy évig még együtt éltünk, albérletet vettünk ki és tengettük, lengettük, vertük és bíztunk abban, hogy minden a legjobban alakul. én már eldöntöttem, hogy kiszállok ebből, elegem volt a rossz pezsgőkből, az ostoba emberekből, és a másnapokból. mondtam neki, hogy jöjjön fel, és felpezsdítem a budapesti irodalmi életet a verseimmel, ő meg az ország legjobb naplopója - na jó, grafikusa, istenem... - lesz... aztán úgy alakult, hogy ő hazament vidékre, én meg fel pestre.
az én nevemet még ma is csak kábé három irodalom-troll ismeri, ő meg keleten lakik, ahol nagyjából olyan a művészetre való érzékenység, mint egy kortárs irodalmi lap szerkesztőségében.
alig-alig beszéltünk, csak én kerestem, és ez nagyon rosszul érintett. gyászoltam a barátságunkat, meg kellett emésztenem, hogy elmúlt. ő évekig egy lány mellett maradt, én megnősültem, gyerekem lett, és most elváltam. egy hónapja felhívtam, hogy nincs-e kedve feljönni pestre. volt kedve, de csak fél óráig, mert aztán visszahívott, hogy nincs rá pénze, mert nemrég vett egy házat abban a kis faluban, ahol él, azt újítgatja, meg vett egy betonkeverőt, jegyre meg már nincs pénze. így én nélküle költöztem új helyre. magyarország egyik legtehetségesebb embere, és egy kanálgyárban dolgozik. hétvégenként a házát újítgatja, borozik, sörözik, huszonnégy éves, mint én, és hozzám hasonló fejet vághat, ha pinát lát.
végül, minden révbe ért, természetes, ha a középiskolai társak szétválnak. de bassza meg mi kibaszott rabok voltunk, faludyk, akik kockacukrot köptek át a másik szájába, hogy életben maradjon, vertek és ütöttek minket, még ha soha nem is volt egy lila folt se a testünkön. meg ez a fasz olyan volt, hogy egyszer a temető mellett ittunk, kurva részegek voltunk, ő pár órával azelőtt vett egy gatyát, amit úgy gondolt, hogy egy padon állva vesz át. annyira be voltunk kúrva, nem vettük észre, hogy egy kibaszott gyászmenet megy el mellettünk, ott a sok feketébe öltözött ember, ez a fasz meg valamilyen idióta mintás gatyában, a rossz, tesze-tosza lábaival ott állt a padon, éppen behajlította a derekát, amikor felnézett, és amikor azt látta, amit én, a sok elgyötört arcú embert, akkor egyszerűen csak meglepődött. életem legszebb szobra volt abban a helyzetben.
igen, valójában olyanok voltunk, mint a rossz buzik.