na jó, valójában szeretem az embereket, szeretem a nőket. csak most éppen gyűlölök mindenkit. teljesen érthető. mégis, a gyűlölet rossz, mint az egyház, így ez az utolsó poszt (a nagy lófaszt...) amelyik ezt az érzésemet hirdeti. tegnap meghallottam a nagy igazságot, na hol, hát…

és titeket mi a faszért érdekel ez? már persze nem azért, jól esik a számokat nézegetni a statisztikában, de basszátok meg, gyakorlatilag haldoklok, odabent már üres minden, egy kibaszott téboly minden, ti meg erre veritek. mint egy kibaszott kolosszeum. az összes nőt…

aztán csak te maradsz, a mosatlanok, meg a savas szájszagod. úgy alakul, hogy mindig ez a zárókép. szúró fények, omladozó falak, egy dob a fejedben, amely azt az ütemet veri, hogy meg-basz-lak. ideális táptalaj a versíráshoz, én mégis már vagy egy hónapja képtelen vagyok írni.…

nagyon gyenge vagyok. úgy érezem, hogy már eltávolodtunk egymástól a kislányommal. és ez még csak a kezdet. az nem apa-lánya kapcsolat, hogy este kilencre idehozza az anyja, én meg másnap reggel kilencre bölcsibe viszem. soha ennél szarabb semmi nem volt nekem még. iszonyatosan…

hosszú, de tényleg nagyon hosszú idő után újra könyvet vásároltam magamnak. és orgazmus bazdmeg, elönt az ejakuláció izomrángató öröme, kinéztem a több száz retek könyv közül azt a hármat, ami ér is valamit. mivel sosincs pénzem, ezért általában nem kéne könyvet…