az egyik legférfiasabb dolog az lehet az emberiség történelmében, amikor sípszóra kimászol a lövészárokból és elkezdesz futni a feléd áramló golyózápor felé. egy ismerősöm nagyapja, aki oroszországban szolgált, olyan nagy hatással volt a katonáira, hogy dalolva rohamoztak. a srácok, mert többségük fiatalabb volt nálam - én 24 - ott voltak heteket a kibaszott hidegben, még a faszukat se tudták kirázni, csak álmodtak a melegvízről, sáráról, katáról, éváról, edináról, jutkáról, talán képeket nézegettek, talán a gyerekkorukról is beszéltek, amikor elvitték őket egy kietlen helyre, távol mindentől, aztán egy reggel kiugrottak az árokból és keresztül lőtte a testüket egy golyó.
elég nevetséges módon jutott ez az eszembe. megint egyedül voltam, este 11, - kislányom nagymamánál, asszony meló -, befejeztem a munkát és sört akartam inni. benzinkút. csak kifelé menet - a tizediken lakok - a szemétledobónál táskákat vettem észre. benézek, és egy segglyuk nézett vissza rám. egy csöves volt, aki meztelenre vetkőzött és ott aludt. két sört akartam venni, de hármat vettem, az egyiket megittam hazafelé, és úgy szálltam be a liftbe, hogy ha kinyitom az ajtót, akkor a sötétség, és egy olyan ember vár, akinek semmi nem számít. aki nem veszíthet semmit. régen volt nálam kés, úgy hívtam kun-bicska - mert egy kibaszott kun vagyok - de már régen letettem, csak a kulcs volt nálam. a legnagyobbat a gyűrűs - már nem hordjuk az asszonnyal a gyűrűt egyébként - ujjam és a középső ujjam közé tettem, és vártam, hogy felérjünk a tizedikre. az volt a tervem, hogy ha ott áll előttem, akkor a szemébe szúrom.
7,8,9,10...
legnagyobb meglepetésemre nem rontottam ki, pár másodpercet álltam a liftben, de lehet hogy fél perc is volt, nem tudom felmérni. elhúztam a biztonsági ajtót, kinyitottam a vasajtót és felkapcsoltam a lámpát. mindezt 1 másodperc alatt. senki nem várt. a csöves továbbra is a segglyukát mutatta az üvegajtó felé, továbbra is meztelen volt, és én továbbra is csak egy fasz panelproli voltam.
a dédapám egyébként oroszországban halt meg, valahol a háborúban. vicces, egy képeslapot találtam - egy bekeretezett fénykép mögé berejtve - otthon, amit ő írt. egy sort kisatíroztak. gondolom, cenzúra. amúgy arról írt, hogy jó az étel, és hogy jól van. talán egy lövészárokból írta. ez volt az egyetlen közös találkozásunk. fogalma sem lehetett róla, arról a pillanatról, amikor én a kilencvenes évek közepén elolvastam a betűit.
talán ezt majd az én dédunokám olvassa majd egyszer. vagy valaki, aki hallott rólam valamit valamikor, és ugyanúgy kutat utánam, mint ahogy én kutattam az őseim után. a nagyapám után, aki felakasztotta magát, vagy a dédapám után, aki meghalt a háborúban. azt mondják fogságban veszett oda. pedig fasza lett volna másnaposan ásványvizet kérni tőle. vagy csak belenézni a szemébe, hogy lássam, honnan a faszomból kerültem is én ide.
