a legborzalmasabb, amikor annyira szomorú vagy, hogy még kocsmába sincs kedved menni. amikor képtelen vagy rá, hogy alkohollal vidítsd fel magad.
csak hazamész, elvégzed dolgaid, minden bizonnyal kivered, és közel egy órát fekszel még az ágyban mire elnyom az álom. ha iszol, akkor ez a vesződés, a tudat, ami veled jár, nincs. kimarad, lerövidül, és egy olyan egérutat nyersz, ami csak reggel fejeződik be.
akkor az a legborzalmasabb, hogy fel kell kelni. eszedbe jut minden. élsz még. te, a falak, a könyveid mind egy légtérben vagytok.
annyira vágysz a boldogságra, hogy újra kivered. annyira vágysz a pinára, hogy elélvezés után akár több órát is mozdulattalan fekszel.
élsz.
és te magad sem tudod, hogy jól van-e így.
most csak annyit tudsz, hogy elsétálsz a kocsma mellett és a megfelelő ajtónál beteszed a megfelelő kulcsot a zárba.
a kilincs lenyomását követően belépsz.