na, most azon túl, hogy vége, még egyáltalán nincs vége, ha van egy másfél éves kislányotok, akinek fejlődésében közösen tudtok gyönyörködni. meg egyébként is, ha éppen nincs annyi pénzed, hogy bérelj egy másik lakást a jelenlegin kívül is. mert attól, hogy már csak két fadarab vagytok egymásnak - plusz mínusz heti, kétheti szex -, még ott a közös ébredés öröme, amikor felmászik az ágyatokra a gyermeketek. akit aztán este közösen fürdettek, közösen fektettek le.

nyilvánvaló, hogy ha fizikai értelemben is szétmegyünk, akkor a gyermek az anyukánál marad. felajánlottam, hogy legyen nálam, de nem érzem berögződött baromságnak, hogy a gyermek helye az anya mellett van.

hogyan hagyhatnám itt a gyerekemet? hogyan tudnám nélkülözni azt a napi kétszáz érintést, amit tőle kapok? a reggeli mosolyokat, meg a napi egy tökönrúgást, amit ügyetlenségében elkövet? csak akkor érzem, hogy könnyen, amikor szembesülök vele, hogy már tényleg nem szeret az anyukája. persze, az is csak másfél perc, mert, ha gyereked van, akkor bekattansz és már nem létezel, csak ő van, két nagy szem, pár fog, meg ritka, de annál magához láncolóbb ölelés, amit csak ő tud nyújtani, és más senki.