megittam négy sört, vettem csirkemájat, voltam boldog, elégedetlen, ideges, és dühös is. hugyoztam, főztem, ettem, dolgoztam, gondolatokat fogalmaztam meg, amik végül feledésbe merültek, és már soha többé nem kerülnek elő. elvesznek a koponyámban. van hely. eddig a pillanatig nem féltem attól, hogy megöl valaki, egészen egyszerűen azért, mert nem jutott eszembe, hogy valaki megölhet.
felbosszantottak, emóciókat - a köcsög sznob olvasóknak - ébresztettek bennem. vágyakat. faludyra gondoltam, pár gólra, a szüzességem elvesztésére, és a kislányom arcára, aki úgy volt, hogy itt alszik, de végül nem. ma nem alszik itt. (a jövő hét első három napját együtt töltjük)
2012.02.18.
hallgattam jó, és roppant kellemetlen, gáz dalokat.
még nem tudom, hogy mit, de valamit megírok legközelebb. valami fontosat.
de most csak ennyi. rajtam kívül legalább 3 milliárd ember olyan átlagos napot élt meg, mint én. és legalább 3, vagy 3,5 milliárd életében hatalmas változás történt. szerelmesek lettek, seggbe dugták őket, nyertek a lovin, levágták a lábukat, életükben először szemétben turkáltak, leszopta őket egy férfi, börtönbe zárták, beperelték, felfedezték, feleségül vették, kést szúrtak a bordáik közé, kilakoltatták, elütötték, megfenyegették, lefestették őket, pénzt örököltek, lázasak lettek, megfogantak, rákosak lettek, felsértették a térdüket, eltörték a lábukat, süteményt sütöttek, megírtak egy cikket.
megszülték őket.
meghaltak.
ez egy ilyen nap volt.