megfogadtam, hogy egy hétig nem érinti alkoholos ital az ajkaimat nem iszom. de egyik legfurcsább tulajdonságom, hogy nem tudok paprikás krumplit készíteni úgy, hogy ha nem sörözöm - a másik, hogy náthásan képtelen vagyok borotválkozni. leglábbis az arcomon növő szőröket képtelen vagyok leborotválni.
ki szereti a paprikás krumplit?
kinek hiányzik ez az étel, amit én csak úgy hívok, hogy a szegények eledele. hát, én is gyűlölöm bazdmeg. kurvára. csak a fizetésemet nem emelték, már évek óta egyedül tartom el magamat, az írás meg egyelőre nem fizet annyira jól, hogy minden nap azt egyek, amit szeretek.
szóval, paprikás krumpli az egyik oldalon.
sör a másikon.
megszegem a fogadalmam, vagy éhen halok - mivel, mint mondtam, sör nélkül nem készül el ez az étel. a szegények eledele.
győzött a túlélési ösztön. vettem egy lengyelt, 7,3-ast, feketét, még ihatót. megfőztem, elkészült.
a föld akkor is forgott volna körbe, ha ezt a procedúrát nem bonyolítom így meg.
de talán ettől vagyunk emberek, ezért szeretnek, vagy éppen gyűlölnek a többiek - akik szintén emberek -, mert dolgokat építünk magunk köré, amiken csak fura testtartást felvéve tudunk keresztüljutni.

Szerző: ganycze  2012.01.03. 23:35 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://afaszomkivan.blog.hu/api/trackback/id/tr633517939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása