most éppen nagyon fáj minden. minden, ami körülvesz, bosszant, ami történik velem, és dühös vagyok. fáj, hogy az asszony nem szeret, hogy olyan velem, mint én az öregekkel, hogy annyira tisztel, mint én a fingomat, és hogy nem tudom csak úgy elhagyni. rossz, hogy arányaiban véve…

már régóta fárasztanak a helyi öreg nénik, hogy nézzem meg azt, amelyik ott megy, amelyik bottal megy, mert az régen híres opera énekes volt. még ma is játssza a Mezzo a számait. no, ez engem annyira megfogott, hogy egészen a mai napig hálás mosolyokat küldtem a hölgy…

ma sört ittam és zsíros kenyeret ettem. tizenkilencnek éreztem magam, mintha újra kecskeméten sétáltam volna, seggig érő hajjal, részegen, hagyma szagúan az életre a lehető legmagasabban szarva.öt évvel később van most: apa vagyok, házas, dolgozom, mint egy barom, tíz…

én nem szeretek inni, csak már nem nagyon tudom megállni. ez a jelenlegi helyzetem az alkohollal kapcsolatban. leírtam már, hogy egy rakat alkesz meg öngyilkos van a családban, ezek a gének állítólag öröklődnek. szóval, nem meglepő, hogy én is szeretek inni. de ha nem is…