én nem szeretek inni, csak már nem nagyon tudom megállni.

ez a jelenlegi helyzetem az alkohollal kapcsolatban.

leírtam már, hogy egy rakat alkesz meg öngyilkos van a családban, ezek a gének állítólag öröklődnek. szóval, nem meglepő, hogy én is szeretek inni.

de ha nem is szeretnék: 24 éves vagyok, még bőven legális számomra a bebaszás.

igaz, gyerekem van, feleségem, így viszonylag hamar rám zúdult a felelősség, a teher, ami miatt kevesebbet iszok. erre egyébként büszke is vagyok. amíg egykori osztálytársaim még azon filóznak, hogy éppen milyen szert hogyan és milyen testnyíláson keresztül juttassák magukba, addig én már a gyerekem miatt aggódhatok.

de az alkohol...

sok szart okozott, de mégis, a sör, az unicum és a wiskey. ez az én nagy hármasom.

erősítsetek meg, de úgy tudom, az is az alkoholizmus egy formája, ha valaki nem tudja megállni a piát, és addig iszik, amíg pénze van rá meg ereje.

na, ez vagyok én.

most két sört ittam meg és gyönyörűen érzem magam. a legcsodálatosabb dolgok egyike, amikor lecsúszik a gyomrodba a hideg sör és marni kezdi a beleidet. olyan, mint amikor egy lány a szájába veszi a farkadat és a szemedbe néz.

én nem szeretek inni, csak már nem nagyon tudom megállni.

ez a legnagyobb baj, mert a legtöbb esetben kiütöm magam, és az sem áll távol tőlem, hogy botrányt okozzak.

ez a kamaszkorból maradt velem: imádtam a botrányokat...

fogalmam sincs, hogy mit akarok most.

ma, ebben a pillanatban.

inni jó, és azt akartam kihozni, hogy nem tudom megállni, és hogy ez rossz.

csak a másnap a rossz.

részegnek lenni jó. remek érzés.

szóval, vigyázzatok, mert bebaszás és bebaszás között is legalább annyi a különbség, mint pina és pina között.

az egyik vág, a másik szorít, a harmadik meg megöl.