ma tényleg rikta szar napom volt. nem véletlenül írtam az előző posztban, amit. az életem sajnos pár hónapja gyökeres fordualatot vett, és a fiatal, boldog családapa, aki voltam, elveszett, összetört, szétzúzták. a fiatal persze megmaradt, huszonnégy, ennyi a korom, ezzel nem lehet mit kezdeni. de hogy ilyen gyökeres fordulatot vegyen az életem, azt nem hittem. ha nem is voltam gazdag, de volt feleségem, gyerekem, egy lakás, amit megszerettünk, a munkám alapvetően nem volt vészes, ki lehetett bírni, mert biztonságban voltam, ott voltak ők ketten, akik megóvtak, támogattak mindnben. aztán egyszercsak vége lett. asszony bejelentette, hogy nem szeret, és tulajdonképpen elhagyott. egy hónapja lakom tőle és a gyerekemtől külön. a gyerek hetente legalább háromszor nálam alszik, és sokszor délelőtt is odautazom hozzájuk, hogy elkísérjem a bölcsibe, így nagyjából mindennap látom, ha nem is órákra, de percekre. persze, ez a korábbi álapotokhoz képest siralmas, de még így is jobb, mint hogy egész nap a gondolataimmal legyek. az elköltözés óta kétszer voltam boldog: amikor nem kellett kifizetnem az előző lakás utolsó bérleti díját, és amikor végre felszabadultan tudott létezni nálam a kislányom. és akkor ne szépítsünk, ma olyan szar napom volt, hogy tényleg véget vetettem volna mindennek. korán kellett dolgoznom, egész nap ötleteket gyártottam, kreatív voltam, kerültem a sablonokat, a főnököm mégis csak csesztetett, basztatott, ütött és vágott. ha az ember élete szar, akkor a munkájába menekül, próbál ott sikerélményeket szerezni. no, mivel nekem ez sincs meg, ezért olyan volt a hangulatom, mint egy kidöntött sírkőnek. aztán este az ex-asszony áthozta a gyereket, aki gyönyörű, fenomenális, hihetetlenül inteligens, és édes. elfogultság nélkül, azt is megírnám, ha buta és ronda lenne. miközben altattuk - itt nálam nincs kiságya, egy ágyban alszunk - odafeküdtem mellé, és ő megsimogatta a fejemet. az apró kis keze tonnányi rossz kedvet masszírozott le az arcomról, finom, meleg érintése megnyugtatott. még ha csak percekre is. de elégedett voltam azzal, hogy ő ott van, én meg mellette és simogat közel kétéves komolyságának minden bájával. csak miatta, és egyedül ő érte érdemes ezt tovább csinálni. a kislányom ma megmentette az életemet, és emiatt örökké hálás leszek neki.