mint a vén könyvtáros, amikor kiengedik a börtönből a remény rabjaiban, úgy érzem magam. túl a bevásárláson, egy találkozón (ja, mítingen), meg három könyv vásárlásán, fogalmam sem volt, hogy merre tovább. volt felesleges háromnegyed órám, ami korábban nem. úgy az elmúlt öt-hat évben nem voltam ilyen helyzetben, hogy van időm. tegnap este - pontosan fél évtized után - újra unatkoztam.
egy magamhoz hasonló jó érzésű ember ilyenkor nyilván kocsmába megy. én is így tettem, itt ülök most budapest st.paulijának egyik legolcsóbb csehójában, és dübörgő techno-zenére gépelem ezeket a sorokat. corvin söröző. a legaljának a legalja, ahol az ember már 280 forintért hozzájut négy cl johnnie walkerhez. így bizony, pontosan ennyiért.
de én most egy minimál alkoholtartalommal bíró somersbyt iszom, amihez korábban még nem volt szerencsém, de a csapos ezt ajánlotta.
szóval, mint a vén trotty a remény rabjaiban, "etettem a madarakat". morzsákat szórtam a boltosnak, az antikváriumosnak, meg a kocsmárosnak. közben nem mosolyogtam el magam egyszer sem, csak mert nem ért egy vidám pillanat sem.
érdekes megfigyelni, hogy a nyolcadik kerületi csövesek milyen jó viszonyt ápolnak a kocsmákkal, a boltokkal. próbálnak úgy viselkedni, mint akik nem csövesek, mint akik csak várnak, vagy éppen vásárolnak. tegnap este, tíz körül lementem két sörért a boltba. egy csöves odabent ült egy széken, és a boltossal társalgott. az utcán nem lehet, mert akkor seggbe bassza a rendőr a gumibottal. így hát odamenekült, a boltos ott "rejtegette". a csöveskék így próbálják meg 2011 végén túlélni holmi homokos gyermekképű barom életképtelen döntését. egyébként szerintem sokkal szebb lenne a világ, ha a rendőrök mindenkit seggbe basznának gumibottal. talán még mosolyognék is az utcán. de egyébként is, a napokban jutott eszembe a gondolat, hogy mi lenne, ha jancsó miklós, meg én halhatatlanok lennénk, és momentán lenne pénzem annyi, hogy filmeket is tudnánk csinálni. kéne egy film, ami pont erről szól. az utcán seggbe baszott emberekről, kocsmákban, boltokban megbúvó hajléktalanokról, vasvári emese melléről, egy négerről, aki lépcsőket kúr, antikváriumokról, amik úgy megtelnek vásárlókkal, mint a plázák, és fehér galambokról, amik csak papokat szarnak le.
egyébként is, a családom nélkül nem tudnék élni. szóval, ha már a kislányom is nagymama lenne, és elhunyna, akkor kezet fognék jancsóval, és elköszönnék. valami módot úgy is találnék rá, hogy legyőzzem halhatatlanságomat. ha más nem, papnak állnék, és megpróbálnám bekapni a felém hulló madárszarokat.
