azzal nyilván nem mondok senkinek újat, hogy rossz egyedül. a helyzetem talán annyiban más, mint az átlagé, hogy nekem volt családom, a feleségem otthon várt, a gyerekem az arcomat csapkodva ébresztett. aztán ez most nincs.

nap közben, amikor dolgozom, ez eszembe se jut. de aztán felhívom a gyermekem anyukáját, és hallom a telefonban a kislányom hangját, és bazdmeg, akkor rádöbbenek, hogy jaj de szar. de geci egy érzés, amikor nem lehetsz együtt a családoddal. keresni nincs kedvem új lányt, úgy érzem, nincs olyan ember a földön, aki nekem társ lehetne. de őszintén szólva, kedvem sincs senkihez. elszoktam attól, hogy mással dugjak, hogy unatkozzak emberek mellett. a családom, az ex-feleségem, a gyerekem mellett soha nem unatkoztam, sőt, iszonyatosan le voltam terhelve. de az nekem úgy volt jó, én úgy voltam teljes. aztán most nem vagyok az.