szartam egyet a kerámiába, majd lehugyoztam a szaromat. óvatosan töröltem ki, mert kijött az aranyerem. újra. a valamelyik esti séta miatt...
a zuhany alatt kivertem, nem könnyen, de megvolt. már nem hiszem, hogy fogunk dugni az asszonnyal. ez van.
kiadtam az utasításokat a bébicsősznek, majd megálltam az ágy előtt. ott aludt a kislányom, gyönyörű, kreol bőrét szürkén világította meg a függönyön keresztül beszűrődő fény. ott pusziltam meg párnás arcát, ahol a leginkább fénylett.
mindezt rólam senki nem fogja tudni, ha kilépek az ajtón. se te, se az interjúalanyok, se az a szerencsétlen utas, aki mellé leülök a buszon, éberen figyelve, mert jegyre továbbra sincs pénzem.
huszonnégy év alatt hoztam össze mindezt.