annak a sok szarnak, ami mostanában ér, is megvan az eredménye. most már biztosan tudom, hogy szétmegyünk a feleségemmel, mert száznyolcan fokos irányt vett, kifordult magából, már nem az.

megpróbáltam, nyaltam, kedveskedtem, szabadon engedtem, de már vége. iszonyatosan jó érzés leírni, hogy nem rajtam múlt.

szóval, most már vége, és tudom, hogy ennél rosszabb soha nem lesz. persze az is igaz, hogy ennél jobb sem. boldog voltam, őszintén mondom, a világon a legboldogabb, de mostantól csak irigyelni tudom azokat, akiknek megadatott a sors, hogy egy olyan társat találnak, akik végig kitartanak mellettük. rohadt mázlisták.

bár a blog címe, hogy a faszom kivan, de többet csak azért, kényszerből nem írom le, hogy faszom kivan. mert most éppen nincsen ki. még ebben a döntő, sorsfordító helyzetben sem, mert legalább tiszta minden.

most még nem érzem, de tényleg jó időszak volt.