telefonálok, lépdelek fel a lépcsőn, befordulok a lift felé, éppen beszáll egy öreg férfi. nyilván hallotta, hogy jöttem. várjon kérem, szólok neki. elhúzza a belső liftajtót, majd nyúl a gomb felé. hamarabb nyomja meg, mint ahogyan én rábaszok a kinti hívógombra, így már csak annyit tudtam mondani, hogy mi a büdös faszomért nem tud megvárni. elnézést kértem attól, akivel telefonon beszéltem, elmondtam neki, hogy annyira elegem van az öregekből. mindössze néhány perccel később értem így fel a tizedikre, de mégis. a faszom kivan ezekkel a szocializmusból itt maradt vadbarmokkal. annyira mást gondolunk mindenről, és úgy érzem, hogy nem feltétlenül az én, már kapitalizmusban felnőtt generációm vesztene egy összehasonlításban. de lényegében mindegy is. néhány hónapja, egy hasonló szituációban felszaladtam a lépcsőn, gondoltam utolérem, és megkérdezem, hogy miért nem várt meg. nagyjából a hetedikre-nyolcadikra mehetett a fasz, én meg a negyediknél kitikkadtam, a hetediknél savasodni kezdett a lábam, a tizedikre meg elöntött a víz. lemaradtam róla, de már idegeskedni nem maradt időm. be kell látnom, a családtagjaimat persze nem ide véve, de én kurvára nem szeretem az öregeket.