babakocsival a buszon. először csak a székek között, mert egy lila koffer elfoglalja azt a helyet, ahová be kéne tenni a gyereket. kocsistól. körbenézek. tíz, pirosra festett körmöt látok, és egy nyavalygó, nőnek tűnő amorf húscafatot. leszarom, de a faszom is kivan közben. leszáll, csillog a tekintete, amikor a gyerekre néz, magamban megbocsájtok, és beparkolok a helyemre.

ma reggel erjedt gyümölcs illatú nénik vártak a buszon. ott álltak, ahová a gyereket kellett volna betennem kocsistól. nem kezdtem el gondolkozni azon, hogy miért ott álltak, bassza meg őket a lógó faszú férjük, sokkal inkább az érdekelt, hogy miféle szar kölnit önthettek magukra, hogy ilyen rohadt banán szaguk van. miért nem tisztelik meg az elhasznált testüket azzal, hogy ugyan drágább, de minőségibb löttyöt öntenek magukra? mint a piacon zárás előtt, úgy érzem magam a sok zümmögő légy között, lábam alatt eltaposott sárgabarackkal, a hasamban dinnyével, a szám szélén megszáradt meggylével.