a gyerek nálam, az asszony dolgozik, dada sehol, már háromnegyed órája dolgoznom kellene. fekszek a gyerek mellett, aki édesen gagyog, azt figyelem, meg a számítógépemet, ahol ülnöm kellene, és dolgoznom. dolgoznom, dolgoznom, dolgoznom. a faszom kivan. nem akar enni a gyerek, nem akar inni, pláne nem aludni. felhívom az asszonyt, azt mondja le kell tennie. leteszi. én is. egyre inkább kivan a faszom, de nagyon-nagyon visszatartom magam, mert, aki a legkevésbé tehet erről, az maga a gyerek. odaülök a géphez, takony és nyál borítja el a gyerek arcát, üvölt. megnyitom az emaileket, ír egy ember, hogy lopom a híreit. a gyerek továbbra is üvölt, rábaszok az asztalra. az embert elküldöm a picsába, kimegyek a gyerekhez, felhívom az asszonyt, közlöm vele, hogy nem bírom. én ezt az egészet már tényleg nem. a szívem megszakad, és legszívesebben kiugranék az ablakon. nem teszem meg. megjön a dada, nekiállok dolgozni. a gyerek üvölt, és állatkákat ejt be nekem az ablakon. ha megpuszilom őket, akkor nevet. még mindig nedves a szeme. nem tehet semmiről.