pár hete észrevettem - mivel már nincsenek levelek a fákon, és nem takarják el a kilátást -, hogy alig ötven méterre a helytől, ahol lakom, van egy kurva szép templom. persze, a templom égve szép, de ez csak simán is az volt. ma jött el a pillanat, hogy jobban megnézzem magamnak. megint bementem a kedvenc kocsmámba, és a második legkedvesebb pultoslányomtól is elköszöntem. ázott föld, egy sörtől is kissé berúgtam. gondoltam, kerülővel közelítem meg a templomot, felfedezem a környékemet, így átmentem a kocsma melletti zebrán, és legnagyobb megdöbbenésemre a trafó melletti parknál lyukadtam ki. ott, ahol az akkor még barátnőmmel - később feleségem, és gyermek anyja -, majdnem szakítottunk. akkor is ittam, és nagyon ki volt a faszom, de szerettem, így együtt maradtunk. pedig micsoda veszekedéseink voltak…

szóval, sétálok, nézem a padot, ahol megbeszéltük, hogy együtt maradunk. jobbra a park, balra a trafó, zúdulnak rám az emlékek, meg az, hogy most már egyedül vagyok, és mindenki nagyon távol van tőlem. egyszer csak elsétálok a tűzraktér mellett, ahol szintén kurva jókat buliztunk. szóval, öt éve élek budapesten, és azóta már hat helyen laktam, budán, pesten, a zsinagóga mellett, őrmezőn, a moszkva tér mellett, és még sorolhatnám. de ez az öt év lófaszt sem ért, csak egy vidéki fasz vagyok, aki bolyong ebben a gyönyörű városban.
csak pár percre lakom a trafótól, akkor jól van. akkor nagy baj nem lehet. befordultam egy másik saroknál, és csak akkor jutott eszembe, hogy a templomot végül nem néztem meg, amikor éppen beléptem a belső udvarra.

gondolom, lesz még rá időm.