tévében megy a villogás, de rohangálni nem megy? ez nem így megy.
lebaszott a főnököm.
pedig kurvára megdolgoztam azért, hogy ott legyek abban a szarban. öt évet gályáztam érte, hogy felhívjanak, behívjanak, hogy kérdezzenek, és egyszer ne én kérdezzek. hogy legyen súlya annak amit mondok. pedig aztán, jobban érdekel, hogy a sminkes lány miként borotválja a punciját, mint az, hogy pár perc múlva élő adás, meg kamera.
tévében megy a villogás, de rohangálni nem megy? ez nem így megy.
tényleg bazdmeg? akkor gyere, térdelj le elém, vedd a szádba a farkam, és masszírozd a golyóimat, drága főnököm. ha én nem vagyok, te sem vagy. elsodor a válság, és egyébként is adj hálát az úrnak, hogy még nem fojtottalak meg. napi tizenkét órát melózom azért, hogy svájcban élj, hogy a rohadt törött bokádat hévízen nyugtasd meg, ha éppen fáj.
ezt kellett volna válaszolnom.
de ehelyett csak kulturáltan elmagyaráztam, hogy mit miért csinálok, és hogy miért igazságtalan, hogy ezt mondta nekem.
megértette, és azt mondta, hogy ne sértődjek meg.
nem sértődtem meg.
kiléptem az ajtón, de csak a második boltban tudtam sört venni. amikor belenéztem a tükörbe egy rohadtul kizsákmányolt, összetört fejű faszit láttam.
ez az élet iskolája bazdmeg, ettől görnyednek meg a férfiak, ettől lesz görbe a farkunk, és ettől tudják a kancák, hogy nem az anyánk adja ránk a ruhát, hogy nem az apánk fizeti a számláinkat, meg úgy általában: az ilyen elbaszott szarságoktól lesz erős egy férfi tekintete és kézfogása.