az utóbbi pár napban csak két dolog miatt tudok hálás lenni: a kislányomnak, mert szeret, és a sörnek, mert butít.
(ja, elmentem a koncertre, kurva jó volt. szarrá ittam magam, és néhány szobrásszal megígértettem, hogy adnak majd szobrot. volt, aki örült nekem, és sokaknak örültem én is. összességében akkor remek estét zártam. de olyan üres vagyok, hogy nem tudok jobbat írni annál, mint hogy pina. borotvált, szőrös, fazonírozott, faszos, túrós, feszes, öreg, sáros, tejfeles, löttyedt, érett, húsos, herealakú, fekete-fehér, démonizált, irodalmi, pillangós, szőke, picike, álmos, gombás, vörös, véres, boros. látom, feljöttök ide, oké, akkor három dolog miatt vagyok hálás: a harmadik, hogy nézegetitek az oldalt. a tököm se gondolta volna. csak azért kezdtem el írni, mert félek, hogy fiatalon meghalok, és a kislányom nem tudja majd, hogy milyen ember voltam. hogy mik jártak a fejemben. mégha ezek is. ti ismertétek ilyen szinten a szüleiteket? kötve hiszem. meg amúgy is. maradjon egy oldal, ahol egy ember élete le van írva. mert annyira fáj, hogy mind megdöglünk. miközben ment a tévéfelvétel, akkor is ez járt a fejemben. milyen feszültek, mennyire koncentráltak vagyunk. összpontosítunk, hogy valami nagyot mondjunk, és ha lehet pontosan, jó testtartással, hogy a tévében is jól mutasson majd. de valójában egyszer mind halottak leszünk. elképzeltem a műsorvezetőt, meg a másik vendéget is holtan. közben forgott a kamera, jöttek a kérdések, igyekeztem tisztességesen válaszolni. nos, egy sehonnani parasztként felküzdöttem magam addig, hogy behívjanak a tévébe. tényleg leszarom. mert, aki lát, az nem tudja rólam, hogy tizenévesen olyan részeg voltam, hogy összehánytam a szőnyegemet. azt sem tudja senki, hogy csak másnap reggel vettem észre a dolgot, és az volt az első, hogy írjak belőle egy verset. kósza kísérletet tettem arra, hogy eltüntessem a hányás nyomát. nem érdekelt a dolog, így a nagyjából egy méteres fröccs hónapokig ott volt a szőnyegemen. rádobtam egy fehér pólót. ott volt fél évig. akkor vette észre édesanyám. új szőnyeget kaptam. kültéri műfüvet kértem. megkaptam. boldog voltam. ha beléptem, akkor mintha egy vidéki focipálya gyepén lépkedtem volna. szóval, jobb, ha ezek megmaradnak. nem csak az a félóra youtube-videó, ami majd a tévés anyagból kijön, miután lement adásban. holtak, halottak. halott arcú műsorvezető, és holt vendég. mindkettőnek jól állt a halál.)
csak magamat nem mertem még elképzelni hullaként.