tegnap irtózatosan berúgtam. nem tudom, hogyan jöttem haza, csak az biztos, hogy egyedül aludtam. egyedül keltem, és a délutáni ébredés után a kislányom életében először megsértődött rám. mint kiderült, csak a kakija kínozta, utána puszit adott, és mosolygott is egy kicsit.

a homok a szélbent és a nagy utazást hallgatom. ez egyébkén vicces, de akkor is olyan, mintha szaros gatyában ollóznék egy gólt a braziloknak.

tegnap megismertettem egy franciát az unicummal. nem bírta meginni, sok volt neki. kiröhögtem, és megittam az övét is. negyvenöt volt, én meg huszonnégy és nagyon rosszul jött ki, hogy leittam a picsába.

ha olyan világban élnénk, ahol koós jános vicces, ahol kocsis "kocka" sándornak személyesen tudnék gratulálni a gyönyörű nyakához, ahol nincsen alkoholproblémáim és depresszióm, ahol nem kell a füvet lenyírni és a téglákat az egyik helyről a másikra hordani, ahol a disznók megölik és megsütik saját magukat, ahol el is olvassa valaki a verseimet, ahol szeretnek, ahol nem kell félnem, hogy baromságot csináltam, ahol sousa engem fejel le és az én arcomat borítja el a vér. ha ilyen világban élnénk, akkor valami jó lezárás is eszembe jutna, nem csak az, hogy mindjárt összeszarom magam.