irigylem azokat, akik élvezni tudják a saját finguk szagát. azokat, akik szarás előtt finganak egyet, megszagolják a kiáramló gőzt, és elaléltan hátradőlnek, hogy de finom illata a fingomnak. én tulajdonképpen gyermekkorom óta fingok, de még egyszer sem éreztem azt, hogy kellemes lett volna beleszagolni végbelem gázába. rendre rossz, kellemetlen, facsaró szagot éreztem, amitől olykor a könnyem is kicsordult. faszom kivan. lehet, hogy úgy halok meg, hogy soha nem örültem igazán a fingom szagának? minimálisan boldoggá tesz ellenben, hogy még mindig röhögni tudok a fingom hangján.
2011.07.11. 17:32
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://afaszomkivan.blog.hu/api/trackback/id/tr183058120
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MakiGabi 2011.08.16. 19:49:59
hmmm. kiváncsi lennék, h mikor unom már meg a fingós poénokat.
ganycze 2011.08.16. 22:04:14
soha. a másfél éves lányom ugyanúgy röhög a fingján, mint az ötvenéves nagymamája. tényleg ez az egy vigasz van ebben a dologban :)