gyerekkoromban teljesen kikeltem magamból. nem voltam valami nagyon. sokszor eszembe jut, ahogy testvéremmel álltunk a sóderdombon, odabent anyám és apám üvöltözött egymással. mi kimenekültünk. ott álltunk, pizsamában. volt egy kályhánk, ami iszonyatosan pufogott. mintha fel…

 és akkor most mindig úgy van, hogy az ember vak. mit várjon tőle az ember. csak elütést.  szót semiféleképpen ne. pláne ne két emmmel. hárommal. vetődünk. vérzünk. de jó lenne ha véreznénk. úgy csattanok, hogy nincs hova elfeküdnöm. ti vérezzetek csak tovább, hát…

 és még mindig nem tudok azzal mit kezdeni, ha egy ember meghal. faszszopók.