megittam négy sört, vettem csirkemájat, voltam boldog, elégedetlen, ideges, és dühös is. hugyoztam, főztem, ettem, dolgoztam, gondolatokat fogalmaztam meg, amik végül feledésbe merültek, és már soha többé nem kerülnek elő. elvesznek a koponyámban. van hely. eddig a pillanatig nem féltem attól, hogy megöl valaki, egészen egyszerűen azért, mert nem jutott eszembe, hogy valaki megölhet.
felbosszantottak, emóciókat - a köcsög sznob olvasóknak - ébresztettek bennem. vágyakat. faludyra gondoltam, pár gólra, a szüzességem elvesztésére, és a kislányom arcára, aki úgy volt, hogy itt alszik, de végül nem. ma nem alszik itt. (a jövő hét első három napját együtt töltjük)
2012.02.18.
hallgattam jó, és roppant kellemetlen, gáz dalokat.
még nem tudom, hogy mit, de valamit megírok legközelebb. valami fontosat.
de most csak ennyi. rajtam kívül legalább 3 milliárd ember olyan átlagos napot élt meg, mint én. és legalább 3, vagy 3,5 milliárd életében hatalmas változás történt. szerelmesek lettek, seggbe dugták őket, nyertek a lovin, levágták a lábukat, életükben először szemétben turkáltak, leszopta őket egy férfi, börtönbe zárták, beperelték, felfedezték, feleségül vették, kést szúrtak a bordáik közé, kilakoltatták, elütötték, megfenyegették, lefestették őket, pénzt örököltek, lázasak lettek, megfogantak, rákosak lettek, felsértették a térdüket, eltörték a lábukat, süteményt sütöttek, megírtak egy cikket.
megszülték őket.
meghaltak.
ez egy ilyen nap volt.

Szerző: ganycze  2012.02.18. 20:30 Szólj hozzá!

 2 sör után
(...)
pont elélvezés előtt
(...)
leállni

Szerző: ganycze  2012.02.09. 15:08 Szólj hozzá!

 mindig jókat röhögök, ha a a kulturális elit értetlenkedik (nol totó) egy-egy bulvárhős neve hallatán. meg azon is, amikor rákérdeznek egy-egy kedvencre. kedvenc ételre, pillanatra, versre, darabra stb... és akkor azt mondják, hogy nem tudom.
nevetek, mert nekem úgy hozta a sors, hogy én tudom. van kedvenc ételem (spagetti), kedvenc italom (sör), kedvenc filmem (mennyei háború), kedvenc versem (ja: altató), kedvenc zenekarom (sepultura), kedvenc helyem: (gellért-hegy, második emelkedő, pad). az idő múlásával ezek az érzések, a kedvencek megkopnak, de én hűséges tudok lenni a korábbi érzelemhez. emlékszem rá, hogy miért és mit kedveltem  meg. tudom, hogy mitől több egy-egy pillanat, dallam, szó, íz, mint a többi.

van kedvenc pillanatom is. pontosabban: tudom melyik volt életem legboldogabb pillanata.
megérzek dolgokat. tudtam, hogy hajnalban születik majd meg a kislányom. egyáltalán azt is tudtam, hogy kislányom lesz. az ultrahangos az elején azt mondta, hogy fiú lesz, és én teljesen össze voltam zavarodva, mert nem azt éreztem. nem tudtam hova tenni. és hát na ná, tudomány, nekem lett igazam, lányom lett.

a volt feleségemről tudni kell, hogy mindent félbe hagy. vagy legalábbis, a szülésig mindent félbe hagyott. amikor megtudtam, hogy gyerekünk lesz, akkor az első gondolataim között volt az is, hogy ha ott leszünk majd a szülőszobában, akkor nem omolhat össze. iszonyatos munkát végeztem addig, amíg el nem jött az a bizonyos hajnal. edzője voltam az asszonynak, nem csak fizikailag, hanem mentálisan is felkészítettem a szülésre.
és akkor egyszer csak elkezdett mellettem fészkelődni az ágyban. miután mondta, hogy nagyon fáj a hasa, úgy gondoltuk, hogy bemegyünk a szülészetre. szóltunk anyósnak - nekem nincs jogsim -, hogy menni kéne. ő félkómában még szart egyet, letusolt, és kényelmesen elfogyasztott egy kávét a konyhában. amikor 220-ra felment a volt asszony, és az én vérnyomásom is, akkor megkértük, hogy induljunk már el.

bent a kórházban már három hüvely tág volt. ez azt jelentette, hogy pár órán belül meglesz a kicsi. hát jólvan bazdmeg, készültem a bajnoki döntőre. átöltöztem az apukáknak fenntartott öltözőben, majd fostam egy hatalmasat. régen meccsek előtt is ez volt a kabalám. ha öltöztünk, és megindultam, akkor a csapattársaim már szopattak, befogták az orrukat, és röhögtek. a foci nem mindig a legvállalhatóbbat hozza ki az emberből.

már világosodott. ketten voltunk a szobában. ő vajúdott, én masszíroztam a derekát, hogy jó legyen. és innentől kezdve, mint az edző az oldalvonal mellől, csak szóban tudtam neki segíteni.

félelmetes volt: fájt neki, rohadtul, és akkor a szomszéd szobából egy nő felsikoltott, mint, akit éppen most vágnak ketté egy rozsdás, életlen fűrésszel. majd összeszartam magam félelmemben - de ugye az pár órával előtte már megvolt... -, ebből semmit nem mutathattam ki. gyakorlatilag órákat álltam megfeszülten mellette, beszéltem hozzá, próbáltam enyhíteni a fájdalmát, és lelket önteni belé, hogy meglesz gond nélkül a csemete.
gondolhatjátok bazdmeg, hogy mit élhetett ő át...

hálát adok - ki tudtam fizetni a számláimat, úgyhogy korábbi fogadalmamnak megfelelően itt azt kell írnom, hogy - az égieknek, hogy bent voltam végig. mert a volt asszony olyan ügyes volt, olyan frankón szült, mint egy hős. nem nagyon lehet leírni azt a küzdelmet, amit a nők folytatnak szülés közben. más az arcuk, és addig ismeretlen hangot adnak ki. hero ecsém. tényleg egy sorozatba való szuperhős az összes.

küzd, küzdünk, és akkor egyszercsak meglátok egy pinából kiálló lila fejecskét. hát ő az. megijedtem, azt hittem, hogy ha kint a fejük, akkor már ordibálnak. de kussban maradtam, mondogattam tovább a volt asszonynak, hogy már mindjárt vége, már ott a cél. vegyen mély levegőt, engedje ki a kis görögdinnyét. annyira rá figyeltem, hogy minden rendben menjen, hogy pár pillanat alatt elfelejtettem, ha kijön a zsebibaba, akkor kiabálni fog.
tisztán emlékszem életem legszebb pillanatára: fogtam a volt asszony kezét, szorította, nyugtattam, megfeszült, én is görcsbe meredtem mellette, és teljesen váratlanul felsírt a kislányom. elakadt a szavam, ránéztem a babára, aztán a volt asszonyra, fehér volt, de mosolygott az arca, nyugalom áradt szét rajta. engem kábulatba ejtett a kislányom csodálatos kis gigahangja, könnybe lábadt a szemem, sírtam, és a volt párom izzadt homlokára tettem a számat. az egész tényleg csak egy pillanat volt. ott volt a gyermekünk, megcsináltuk.
nem sokkal később a kezembe adták. megálmodtam kis sárgás szemeit, de nyöszögő hangja még ismeretlen volt.

szia, én vagyok az apukád, mondtam neki. 
remélem jól kijövünk majd. 
és a szerelem azóta is tart.
azóta is tart bazdmeg.

Szerző: ganycze  2012.02.09. 14:28 Szólj hozzá!

  hónapok óta nem voltam ilyen kiegyensúlyozott, mint ma. próbálom megfejteni az okát. az biztos, hogy már két napja nem iszom. ma rendet is raktam a kecóban. most főzök, nyugis zenét hallgatok, és egy tucat jó filmet töltök. nem fázom. tele a pocak. elcsaltam a munkát, de úgy, ahogy azt csak a legnagyobbak tudják, a többiek észre sem vették. hát, ha így alakult, akkor vasalok is. asszem most meg tudnám írni a férfi szex és new yorkot. 
mi a faszomért vagyok jól?

Szerző: ganycze  2012.02.07. 20:07 Szólj hozzá!

 néha meg kell halni, hogy tovább tudj élni.

Szerző: ganycze  2012.02.05. 12:50 Szólj hozzá!

el vagyok anyátlanodva. szőrös a lábam. csupasz a farkam.
90 kg.
pehelykönnyű vagyok.
lófasz sincs bennem.
legalább az lenne.
tudnám, hogy vagyok.
az sincs. lófasz sincsen.
pali bazdmeg, így alakult.
magzatpóz. el vagyok anyátlanodva.
nincs helyem. nekem már senki mellett.
pali bazdmeg, így alakult.
jól van bazdmeg, hagyjál már.
ha így alakult, akkor így alakult.
majd többet iszunk eztán barátom.

Szerző: ganycze  2012.02.02. 22:51 Szólj hozzá!

 - mennyit???
- ötezret.

- teljesen érdektelen?
- úgy hiszem.

- ivott már rá?
- igen.

- él még?
- úgy hiszem.

- ötezret?
- annyit.

- volt pofája elfogadni?
- volt, azt is elitta.

- mire ment vele?
- semmire. úgy hiszem.

- teljesen érdektelen.
- teljesen.

- pál?
- igen.

- szerelem?
- izzad a tenyerem.

- kisfiú?
- kislány, apa.

- mennyit ivott?
- sokat szokott.

- isten?
- pált sehol nem ismerik.

- barátok?
- magának való.

- család?
- pált sehol nem ismerik.

- mire viszi?
- nem fontos.

- szeret élni?
- szeret inni, enni, szeret szeretni. 

- szépen néz a világra.
- szépen néz a világra.

- békén hagyjuk?
- meglepsz.

- békén hagyjuk?
- öljük meg őt, vagy egy családtagját.

- elfelejtettem milyen vagy...
- öljük meg őt.

- szépen néz a világra.
- teljesen érdektelen.

- ötezer forint.
- csak egy vers...

- szerelem.
- ne haragudj, csak izzad a tenyerem.

- megöljük?
- vagy őt, vagy egy családtagját?

- egyet?
- ne légy mohó.

- ötezret...
- egyért.

- lényegtelen.
- nem az.

- mi jár a fejedben?
- az arca.

- szépen néz.
- úgy.

- részemről rendben.
- nem tehetünk mást.

- ki a következő?
- ...

Szerző: ganycze  2012.01.31. 22:12 Szólj hozzá!

 most úgy volt, hogy leülök ide, és megírom a gyermekem születésének történetét, vagy valami mást, amit már elfelejtettem. de nem vagyok elég részeg, így most csak annyi, hogy a beharangozott túlélési napló elmarad, mert maradt pénzem. sajnálom, hogy az utóbbi időszakban többre nem futja. történetek szempontjából. van gond elég, egyébként picit hasad is az elmém, de ezt még nem tudom elmondani, pedig már magam számára is vicces ez az egész. iszonyatosan meglepődnétek, ha személyesen ismernétek. nem hiszem, hogy valaki is sejtené, hogy ilyen beteg fasz vagyok. más a fej, és más a gondolat.
szóval, hamarosan megírom a gyermekem születésének történetét, meg még valamit, amit érdekesnek találtam, és velem történt meg, csak most egyáltalán nem ugrik be, hogy mi az.
szeretlek benneteket, hogy ellátogattok ide.
faszt a pinának és pinát a fasznak.

Szerző: ganycze  2012.01.30. 23:25 Szólj hozzá!

 idővel az is kiderül, hogy miért.

Szerző: ganycze  2012.01.27. 19:45 Szólj hozzá!

 elhatároztam, hogy ma 21.30 és 21.35 között kitárom a szívem, lelkem, és a föld minden rezdülését, minden lakóját, minden halandóját, élőlényét szeretni fogom. zsidót, négert, cigányt, németet, oroszt, románt, szlovákot, mohát, tojást, autót, kipufogógázt, webmestert, programozót, szarcsimbókot és pinaszőrt.
éppen terpeszben álltam, de 21.25-kor köhögtem egyet, és mivel egész nap csilis babot - szó szerint - zabáltam, ezért majdnem beszartam.
vacilláltam, de végül a szarás mellett döntöttem.
égette a segglyukamat az erős pista, szenvedtem, állati hangokat adtam ki. olyan hangosan, hogy a szomszéd - közös a vécénk szellőzője - felnevetett. téged is szeretlek, akartam mondani, miközben ránéztem az órámra (21.33), de csak egy újabb elhalt hörgés lett a dologból.
már régen elmúlt 21.35, amikor sajgó fenékkel felálltam a vécéről.
amikor visszaraktam a petri kötetet a helyére - mindig olvasok közben -, úgy gondoltam, hogy erről az egészről soha senkinek nem beszélek.
semmilyen körülmények között.

Szerző: ganycze  2012.01.25. 21:48 Szólj hozzá!

 általában 15-én kapom meg a fizetésemet. addig még 21 nap van hátra. hamarosan összegzem, hogy mivel rendelkezem. pénzem sajnos valóban csak pár ezer forintom van. de ez a jó eset, a rossz, hogy pár száz.
most csak annyit, hogy már látom, azt lesz a legnehezebb megemészteni, hogy nem tudok sört venni.
öregem, kurva hosszú 21 nap előtt állok.

Szerző: ganycze  2012.01.25. 13:39 Szólj hozzá!

  ezt próbáltam meg attilának, a kocsmából megismert 33 éves, fülbevalós srácnak is elmagyarázni. mert hogy egy hétig nem ivott, de pénteken megkapta a fizetését, és egészen vasárnap 10.30-ig vedelt. én pont a kocsma előtt jártam, és mivel korábban megfordultam templomban, ezért úgy gondoltam, hogy a vasárnapi mise tiszteletére megiszok egy sört a még el nem döntött felettünk álló lény - isten, allah, budha stb. - egészségére.
és akkor attila is ott támasztotta a pultot, meglepően tiszta, és ápolt volt. elmondta, hogy péntektől kezdve egyfolytában iszik, szinte semmit nem aludt, hogy gyűlöli magát, és csak a kétéves kislányára tud gondolni, akit havonta egyszer lát. ott létem alatt megivott két sört, egy vodkát, és azt is elmondta, hogy előző este beült egy rendőrautóba, és arra kérte a zsarukat, hogy vigyék be a markó utcába. a rendőrök jó fejek voltak, és egészen reggel hétig békén hagyták, a szombat estét attila egy rendőrségi autóban töltötte. azt mondta, hogy elvoltak, dumálgattak. 
attila kérdésére azt is elmondták a rendőrök, hogy akkor sem viszik be a fogdába, ha netán meg akarná ütni őket. gondolom, látták rajta, hogy rendes gyerek, csak összetört.
attila kedvéért megittam még egy sört, nem volt szívem ott hagyni. tényleg csak a mise miatt ugrottam be, meg azért is, mert előtte 4 napig én vigyáztam a kislányomra. gyönyörű, felemelő pillanatok, de nagyon fárasztóak is. jólesett a sör.
vörös, összetört tekintettel nézett rám, és csak azt hajtogatta, hogy a kislányát akarja látni, és hogy gyűlöli saját magát. hiába magyaráztam, hogy mennyi meló van egy gyerekkel, hogy tenni kell értük, és hogy a kislány nem jön be a kocsmaajtón aranyos mosollyal az arcán, hogy apa, tedd le az italt. amikor egy kislány ezt már ki tudja mondani, akkor már szarba se fog nézni, nem fog keresni, mert szégyelli, hogy egy szarrakás az apja - mondtam neki őszintén, hátha attól magához tér.
de attila péntek óta ivott, és már vasárnap délelőtt 11 óra magasságában is olyan részeg volt, hogy alig állt a lábán. én 24 vagyok, ő krisztusi korban, mégis, próbáltam tanácsot adni. elvégre, én is túl vagyok már egy váláson.
szóval, attila, pina. 
keress egy csajt, mert csak ő tud kihúzni ebből a szarból. akkor fogod összekapni magad, ha melletted van egy pina, aki megölel, aki óv, és akivel rendesen el tudsz bánni az ágyban, ha úgy alakul. akkor érzed majd magad újra férfinak, akkor lehetsz majd újra apa, addig felesleges álmodoznod a gyerekről.
aligha jutott el az agyáig, amit mondtam neki. de mennem kellett, ott hagytam a söreivel, meg a többi alkoholistával.
pelenkát kellett vennem, az elmúlt napok során sokat szart a kislányom, és teljesen kifogyott a készletem. 

Szerző: ganycze  2012.01.23. 16:07 Szólj hozzá!

 no igen, valóban nagy szarban voltam. olyannyira, hogy elmúltam, felszívódtam volna. de most, öregem, na most jön az igazi.
dobpergés...
kifizettem a számláimat, pár nap múlva a lakbéremet is, és számításaim szerint - üres hűtő, és spejz/spájz/kamra mellett - marad jó esetben 2-3 ezer forintom erre a hónapra.
ez annyira szexi, hogy nincs is már kedvem megdögleni. minek, ha elvégzi más helyettem a piszkos munkát?
szóval, csak nálam, csak a afaszomkivan.blog.hu-n indul hamarosan a túlélési napló.
a tartalomból előzetesen:
- hogyan ne hányjam el magam, ha már egy hete vajas kenyeret eszem, és egy újabbat kell elkészítenem?
- mit eszek, ha már a vajam is elfogyott?
- hogyan bírom ki az elkövetkezendő heteket sör nélkül?
- mit kezdek a gyomorkorgással megbeszélésen?
- vajon elfogyasztom-e a saját farpofámat?
- vajon az idős, és éppen ezért könnyen megszerezhető, vagy a fiatal, ám gyorsabb szomszéd hölgyet fogyasztom el?
- mit adok enni a gyerekemnek?
- honnan szerzek pénzt pelenkára?
- hogyan ne törjek össze a kölyköm előtt?
- melyik vagyontárgyamat adom el előbb: a mikrofonomat, amit azért tartogattam még, hogy beteljesítsem az álmomat, és még egyszer hörögjek egy hardcore-bandában, vagy a vesémet?
- fogok öreg nőket kúrni pénzért?
- "drága istenem, ateista gyermeked az éhhalál küszöbén visszatér hozzád?"

ne hagyjon ki: megdöglök, vagy sem?
itt, és most, pár napon belül, a afaszomkivan.blog.hu-n.
jó szórakozást.

Szerző: ganycze  2012.01.19. 22:20 Szólj hozzá!

a statisztikákból látom, be voltatok szarva az utóbbi időszakban, hogy kinyírom magam. jólesik, köszi :) egy sörre mindenki a vendégem

Szerző: ganycze  2012.01.17. 22:05 Szólj hozzá!

mit mondhatnék?
24. elvált. egyedül, a lelkemben akkora pokol. fogalmatok sincs róla. sokat iszom. vannak gondjaim bizonyos dolgokkal. nem tudok ügyeket elintézni. nem tudok számlákat feladni. vannak elmaradásaim. keveset keresek. tehát szegény vagyok. egyedül vagyok. haragszom a világra. nem szeretem az embereket. nem vagyok sikeres. nem is ismernek el. se a munkámban. se a versben. a válás meg mindent elmond a magánéletemről. többször gondolok az öngyilkosságra, mint kéne. sehova nem tartozom. kilógok mindenhonnan. fasz vagyok. műveletlen. buta. azt hiszem, tehetségtelen. nincs önbizalmam. van pocakom. az ital rossz hatással van rám. nem lehetek a gyerekemmel. nehéz egyedül gyereket nevelni. iszonyatos düh van a lelkemben. mintha megposhadt bort hordoznék a bordáim között. nagyon fáradt vagyok. elfáradtam. úgy érzem, nem tudom folytatni. nem tudok szeretni. nem lehet szeretni. engem.

és van a kislányom, aki gyönyörű, és szerencsére fogalma sincs mindezekről.
 

Szerző: ganycze  2012.01.17. 22:01 Szólj hozzá!

 szeretlek, apa

Szerző: ganycze  2012.01.13. 01:41 Szólj hozzá!

thx kata

 (2012 VAN
ÉS MINDEN HAZUGSÁG LENNE
HA NEM AZT ÍRNÁM
HOGY MINDEN SZAR) 

(2012 van
és minden hazugság lenne
ha nem azt írnám
hogy minden szar) 

az imént csak egy fénykép választott el attól hogy levessem magam a házunk tetejéről
a kislányom nézett rám
a szeme az enyém
a gyermekkorom nézett vissza rám
szabadszállás
grund
birkák
tanya
hó és sár
a láp
a kóbor kutyák
a gyermekem nézett vissza rám

az imént csak egy fénykép választott el attól hogy levessem magam a házunk tetejéről
zselyke megfogta a kezem
ne legyél tizenhat éves mondta az anyukája
bárcsak
egyszer még ott lennék
hol kecskemét
kibontott haj
és autók meg én szemben egymással
és némán kerülnek
zuhantam a motorháztetőkre kitárt karokkal
és akkor még szó sem volt karrierről
számlákról
albérletről
alkoholizmusról
munkáról
depresszióról és munkahelyi terrorról 

ne legyél tizenhat éves
de hát huszonnégy éves vagyok
apuka és az imént meg akartam ölni magam
le akartam vetni magam a betonra
hogy a csontjaim összetörjenek
hogy szétroppanjon a koponyám
hogy a tüdőmet átszúrja szétreped bordám éle
hogy ne keljek fel többé
hogy egy mínuszos hír legyek az indexen
hogy ne legyen több gondolatom
érzésem

belenéztem a kislányom szemébe a fényképen és tehetetlen sírás rázott meg
bazdmeg magad palikám te ma itt nem sétálsz nem ugrálsz
nem vívod ki hogy sajnáljanak
hogy fájlalják hiányodat
hogy csettintsenek de fiatal volt
de fiatal és ki gondolta volna
normálisnak tűnt 

csak az internet névtelen ip-címei tudják valójában a problémák ott vannak a segglyukamban
a kényes szerkesztők elviselhetetlen sznobizmusa vezetett a magyar irodalom kétszáz éves foshalomához
fing van csak az agyukban vers helyett
elfelejtették hogy mi az élet vagy tán nem is tudták
csak az internet névtelen ip-címei tudják hogy milyen élni 

és mi lesz a családommal?
és bazdmeg mi a fasz lesz a családommal?
hogyan mikor és miként tudják meg hogy ki gondolta volna 

alkoholista
depressziós
volt a fiam
a fiam volt 

apró halom a betonon
szerelmem gyümölcse 

had csókoljam húsodat
had szedjelek össze én
had igazítsam meg a ruhád
had szedjem le rólad én
had érintselek meg utoljára
had fogjam meg az arcod
had érezzem az illatod
emlékszem a hangodra
emlékszem milyen volt amikor megropogtattad a hátamat
emlékszem amikor részegen berontottál kisfiam
emlékszem hogy ettél majd fürödtél és megint ettél
emlékszem hogy egy alkalommal összehánytad a szőnyeget 

mennyi pénzedbe voltam
tudod hogy rólad van szó
milyen keveset ölelhettelek
milyen kevésszer mondhattam el neked magamról mindent
félénkségem miatt
nem tudhattad meg
nem árulhattam el
magamban kellett hordoznom ahogy te hordoztál engem
így kvittek vagyunk hiszen tőled kaptam
te tápláltad a velőmbe
belőled szívtam ki 

ne búsulj
bennem csúcsosodott ki a rossz
a sok alkoholista a sok öngyilkos
a nagybátyád az apád a keresztapád gondja baja
az italaik az erőszakos haláluk most itt vannak egy kupacban  a betonon
ne bazdmeg kérlek
ne búsulj itt nekem
ezek csak gének
és én meg élek
csak játszottam
persze előbb-utóbb
ki kerülhetné el a sorsát
de ma még nem
mert belenéztem a fényképen a kislányom szemébe
és zselyke megfogta a kezem és sokadszorra rántott vissza
apró kis tízkilós valami
hogyan tarthat életben egy ekkora szart 

csak ne nézzetek meg
arra emlékezzetek
ami most van
mindent megtartottam nektek mit összetörtem
mindent összeírtam és gyűjtöttem 

hiszen annyi mindent nem is tudtok rólam

 

Szerző: ganycze  2012.01.06. 00:00 Szólj hozzá!

 én már nagyon a végét járom.

Szerző: ganycze  2012.01.05. 21:07 Szólj hozzá!

megfogadtam, hogy egy hétig nem érinti alkoholos ital az ajkaimat nem iszom. de egyik legfurcsább tulajdonságom, hogy nem tudok paprikás krumplit készíteni úgy, hogy ha nem sörözöm - a másik, hogy náthásan képtelen vagyok borotválkozni. leglábbis az arcomon növő szőröket képtelen vagyok leborotválni.
ki szereti a paprikás krumplit?
kinek hiányzik ez az étel, amit én csak úgy hívok, hogy a szegények eledele. hát, én is gyűlölöm bazdmeg. kurvára. csak a fizetésemet nem emelték, már évek óta egyedül tartom el magamat, az írás meg egyelőre nem fizet annyira jól, hogy minden nap azt egyek, amit szeretek.
szóval, paprikás krumpli az egyik oldalon.
sör a másikon.
megszegem a fogadalmam, vagy éhen halok - mivel, mint mondtam, sör nélkül nem készül el ez az étel. a szegények eledele.
győzött a túlélési ösztön. vettem egy lengyelt, 7,3-ast, feketét, még ihatót. megfőztem, elkészült.
a föld akkor is forgott volna körbe, ha ezt a procedúrát nem bonyolítom így meg.
de talán ettől vagyunk emberek, ezért szeretnek, vagy éppen gyűlölnek a többiek - akik szintén emberek -, mert dolgokat építünk magunk köré, amiken csak fura testtartást felvéve tudunk keresztüljutni.

Szerző: ganycze  2012.01.03. 23:35 Szólj hozzá!

csak néhány keresőkifejezést idéznék drága, kedves, beteg olvasóimtól. szóval, 2011-ben ezeket írták be a google-be, és ezek alapján jutottak el a blogomra.
taps.

- faszom verem
- faszomkivan
- bukj a tökeimre
- lázkúp
- feleségem gecis puncija
- recskáztam
- főnöki lebaszás
- jövőre szarabb lesz
- gumibot a seggbe
- önkielégítés másnaposan
- spermacseppek
- nem érdeklek senkit

szeretlek mindannyiótokat, és büszke vagyok rátok!
búék, buják

Szerző: ganycze  2011.12.31. 14:17 Szólj hozzá!

pár hete észrevettem - mivel már nincsenek levelek a fákon, és nem takarják el a kilátást -, hogy alig ötven méterre a helytől, ahol lakom, van egy kurva szép templom. persze, a templom égve szép, de ez csak simán is az volt. ma jött el a pillanat, hogy jobban megnézzem magamnak. megint bementem a kedvenc kocsmámba, és a második legkedvesebb pultoslányomtól is elköszöntem. ázott föld, egy sörtől is kissé berúgtam. gondoltam, kerülővel közelítem meg a templomot, felfedezem a környékemet, így átmentem a kocsma melletti zebrán, és legnagyobb megdöbbenésemre a trafó melletti parknál lyukadtam ki. ott, ahol az akkor még barátnőmmel - később feleségem, és gyermek anyja -, majdnem szakítottunk. akkor is ittam, és nagyon ki volt a faszom, de szerettem, így együtt maradtunk. pedig micsoda veszekedéseink voltak…

szóval, sétálok, nézem a padot, ahol megbeszéltük, hogy együtt maradunk. jobbra a park, balra a trafó, zúdulnak rám az emlékek, meg az, hogy most már egyedül vagyok, és mindenki nagyon távol van tőlem. egyszer csak elsétálok a tűzraktér mellett, ahol szintén kurva jókat buliztunk. szóval, öt éve élek budapesten, és azóta már hat helyen laktam, budán, pesten, a zsinagóga mellett, őrmezőn, a moszkva tér mellett, és még sorolhatnám. de ez az öt év lófaszt sem ért, csak egy vidéki fasz vagyok, aki bolyong ebben a gyönyörű városban.
csak pár percre lakom a trafótól, akkor jól van. akkor nagy baj nem lehet. befordultam egy másik saroknál, és csak akkor jutott eszembe, hogy a templomot végül nem néztem meg, amikor éppen beléptem a belső udvarra.

gondolom, lesz még rá időm.

Szerző: ganycze  2011.12.31. 14:02 Szólj hozzá!

még kecskeméten, a kollégiumban, a legelső este történt, hogy mindannyian rettenetesen be voltunk szarva, mert az idősek szobáról szobára jártak, és keménykedtek. velem senki nem baszakodott. de volt egy imre nevezetű srác, aki szegény nagyon egyszerű volt, és ha ránéztél, akkor elkezdett remegni, mint a hiányos szigetelésű ablak, amint elhaladt egy-egy vonat a kollégium mellett. borzalmas volt a hely, kecskemét legrosszabb iskoláinak legmocskosabb kamaszai élték ott mindennapjaikat. az első éjszaka járt a szobánkban testépítő kamasz, hungarista, a combjára kötözött bozótvágó késsel, vidéki diszkós, kőműves-tanonc, és a társadalmi piramis aljáról még pár egyed. hatan laktunk egy szobában, és az volt a szerencsénk, hogy két idősebb srácot is nálunk szállásoltak el, mert kirakták őket valami miatt az előző helyükről. a két idősebb jelenléte megfontoltabbá tette a hozzánk berontó régi lakókat.
már lámpaoltás volt, de az egész kollégium zsongott. a vécéajtó tízpercenként nyitódott és csukódott, az újságpapír hangjából lehetett tudni, hogy a kollégista társaink maszturbálni járnak. (később azzal is szembesültem, hogy bizonyos szobákban a srácok együtt verik ki. semmi buzulás, nem egymásnak, csak éppen egyszerre. versenyeztek, hogy ki bírja tovább. a megnyugtatás kedvéért: egy ilyenben sem vettem részt.)
tehát a punciszagra kiéhezett, zömében rossz körülmények közül érkező, és nem túl jól nevelt fiatalok fékezhetetlen izgalmától zsongott az épület. a sötét ellenére a mi szobánkban is zajlott a beszélgetés. ismerkedtünk. vagyis, velünk ismerkedtek, imrét meg szopatták. mindennel. csak egy dolog jut eszembe: sokáig csönd honolt, de lehetett érezni, hogy mindannyian nyitott szemmel fekszünk az ágyban.
imre, szólt az egyik idősebb lakótársam. igen, kérdezett vissza imre. bukj a tökeimre.
nem voltunk normálisak, kölykök voltunk, akiket elszakítottak otthonról, akiknek az iskola miatt a szülőfalujukból egy sokkal nagyobb, ismeretlen városba kellett költözniük, és csak szakadtunk a rövid párbeszédet követően a röhögéstől. vihogtunk imrén, aki kirohant, és kisírt szemmel jött vissza a szobába.
másnap elindultam életem első középiskolai napjára, és mire visszatértem a szobába addigra imre szekrénye üres volt. soha nem láttam azt követően, és nem is hallottam róla. ki tudja, hogy hallotta-e még azt a viccet (?), hogy imre, bukj a tökeimre. és ha igen, akkor eszébe jutottunk-e? emlékszik-e úgy ötünk arcára, ahogyan én emlékszem az övére?
imre.
abban az évben még az egyik idősebb lakótársamat dühömben átvágtam a szoba egyik sarkából a másik sarkába, hozzánk irányítottak egy srácot, aki a hetvenes évek dalait játszotta a gitárján, elszívtam életem első füves cigijét, elveszítettem a szüzességemet, szerelmes lettem, enbékettőben játszottam, megismerkedtem egy sráccal, aki évekig a legjobb barátommá vált, és egy alkalommal meggyújtottam a saját fingomat.
hogy imre hogyan vészelte át a kamaszkort, arról lövésem sincs.

Szerző: ganycze  2011.12.29. 00:21 Szólj hozzá!

úgy érzem megfulladok, nem bírom én ezt már. a kislányom anyukája azt mondta, hogy nem szeretné, ha hozzám járna a kislányom. pontosabban, hogy nem jön. én meg erre azt mondtam, hogy akkor keresek egy nagy épületet, és leugrom onnan. azt nem tettem hozzá, hogy szaltózom is egyet közben. tiszta sor, hogy ő tart életben. a kislányom.
belefáradtam én már ebbe. sajnálok mindent. sajnálom, hogy belekezdtem ebbe az életbe. elfáradtam. megpihennék. jó lenne, ha vége lenne mindennek.
"nem is értem, hogy hogyan nyírhatja ki magát valaki egy nő miatt" - mondta pár nappal ezelőtt egy ismeretlen nekem a pénztárnál.
ja, zártam rövidre a témát.
én sem értem a világot. egy hülye picsa miatt kell megölnie magát az embernek.
nekem most már bármi jobb, mint a fájdalom. nekem most már bazdmeg ebből tényleg elegem van. finito, és még sorolnám pár nyelven, ha tanultabb lennék. ennyi volt nekem ez az egész, rohadtul érzem, hogy nincs sok hátra. túl sok volt ebből a gyilkos érzésből. de nem szaporítom.
még egyszer köszönöm a kislányomnak, hogy itt tart engem. tudom, hogy korábban imádtam élni. de most már csak a fájdalomból jut, és ez tényleg sok. reálisan végiggondolva ezt nincs értelme tovább csinálni.
hát, akkor még várunk egy darabig. addig térden állva könyörgöm a környezetemnek, hogy irgalmazzon.
 

Szerző: ganycze  2011.12.28. 21:15 Szólj hozzá!

nagyon faszán indult az évem, jól haladtam mindenben és boldog voltam, de az utóbbi 4 hónapban olyan fordulatot vett az életem, amivel nem értek egyet. viszonylag jól bírom a változásokat, de ami sok, az sok. éppen ezért saját elhatározásomból úgy döntöttem, hogy idén, december 31-én távol maradok az elmúlt év közösségben történő elbúcsúztatásától, és az új évet lakásomban, kislányommal köszöntöm. remélem ettől 2011 megérti, hogy hogyan is állunk mi ketten egymással valójában, és 2012 üdvözli majd, hogy józanul, tiszta tekintettel, nyitott szívvel, sikerre éhesen, nyugalomra és boldogságra kiéhezve, valamint helyenként érdekesen sajgó bal oldali herével várom.
2011, hogy őszinte legyek: leszophatsz.
2012: nem kérem, hogy kíméletes légy velem, de ha te is igazságtalan leszel, akkor bazdmeg. így, szó szerint, basszad meg. ugyanis nem azt érdemlem, amit az utóbbi hónapokban a cimborád művelt velem.

Szerző: ganycze  2011.12.27. 17:58 Szólj hozzá!

ma reggel összegeztem, számoltam, fejben, papíron, mindenhol, így kiderült, hogy nem lesz pénzem fenyőfára. még egészen apróra sem. így az az ábránd is elszállt, hogy majd holnap reggel együtt díszítjük fel a kislányommal. hát, ez így alakult.
ezzel az is eldőlt, hogy ha erőszakoskodnék, és keresnék valami bulit, akkor sem tudnék elmenni szilveszterezni. egyébként nem hívott senki sehová. ez valljuk meg, elég ciki. megelőzve a teljes lebőgést, és a szembesülést életem jelenlegi helyzetével szemben inkább úgy döntöttem, hogy a szilveszterkor inkább vigyázok a lányomra. így legalább vele lehetek, és ha netán valakinek eszébe jutok, akkor mondhatom, hogy bocs, de. egyébként sincs kedvem ünnepelni. vissza lehet olvasni, hogy milyen volt 2011 a számomra. ja, még a legjobb hírt nem mondtam el. kevesebb az esély rá, hogy kirúgnak, de februártól új vezető lesz, én meg visszabukok egy felet, és az ő helyettese leszek. jellemző, hogy az új főnökömet én tanítom be. erre megy majd rá két hónap. de legalább a fizum nem változik, és kapok még két embert. vagyis, őket már nem én kapom, hanem az új boss.
szóval ilyen volt ez a 2011. szerintem jövőre szarabb lesz, de már azért, mert a történelem mindegyikünk életére kihat majd. szerintem háború lesz, de legyek őrült, és ne legyen igazam. kinek van kedve meghalni? ki akar elszakadni a családjától? ki akar más embereket ölni? ki akar fagyban, az ég alatt aludni? ki akarja feláldozni az életét ezért a kurva országért? ki akar sorozásra menni? és bazdmeg jövőre ez is vár: összeírják a hadköteles katonákat. gyönyörű, világ, gyönyörű úton haladsz.
mindenesetre bazdmeg remélem, hogy mindenkinek boldog karácsonya és szilvesztere lesz. szeressétek egymást, szilveszterkor meg ne keverjétek a piát, egyetek sokat, és vizet is igyatok. az sem baj, ha lefekvés előtt bevesztek egy fájdalomcsillapítót. meg ha behűtötök egy kis kólát másnapra. a lényeg, hogy jó sok cukrot vigyetek a szervezetetekbe január elsejének délelőttjén.
kicsit előreszaladtam, gondolom érzem még magamat rosszul, így írok majd még ide idén is. ha nem - de -, akkor meg találkozunk 2012-ben.
ölellek benneteket.
 

Szerző: ganycze  2011.12.23. 09:59 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása