fiatal apuka vagyok, valamennyire kölyökképem van, ezért sokszor furcsálják az emberek, hogy már van egy 2 éves kislányom. nem tudják összetenni a képet. az utcán is érzem, hogy meg-megnéznek, nyilván elsősorban a lányok. nem keresem a tekintetüket, de jólesik elkapni, ahogy mosolyognak ránk, elsősorban persze a gyerekre. 

ehhez képest tegnap a buszon egy feltűnően csinos lány kezdett el engem figyelni. a gyerek nem akart a babakocsiba beleülni, ezért egyik kezemben ez a kis 12 kilós gyönyörűség, a másikban a babakocsi. felszenvedem magunkat, leülünk, körbe sem kellett néznem, éreztem, hogy valaki néz. a lány tele volt érzékiséggel, a tekintete vágott, gyönyörű szeme, és valljuk be, rettentően kívánatos teste volt. fehér, ujj nélküli inget viselt, minden porcikája azt az ősi természetességet hordozta magán, amit én a legjobban szeretek. semmi smink, feles giccs, csak maga a nő. 

nagyjából egy percig tudtam magam visszafogni, hogy ne nézzek az irányába. aztán balra fordítottam a fejem, és láttam, hogy nem a gyereket, hanem engem figyel. mint a legostobább kurva, akit megdicsérnek az aktus után, úgy mosolyodtam el, álltam a tekintetét, de ő győzött. 
ki akart végezni, némán figyelt. úgy tűnt, rohadtul kíván. 

de hát apuka vagyok, ott a gyerek az ölemben, nem kaphatom elő a farkamat, hogy gyere játssz vele, meg ott az utazóközönség is, az erkölcs, a társadalmi norma nem engedi meg, hogy egy apa a gyönyörű kislányával a kezében elkezdjen flörtölni egy ilyen vérszomjas fenevaddal. még akkor sem, ha nincs gyűrű az ujjamon.
a legviccesebb, hogy csak pillanatokig vette le a tekintetét rólam. sokkal jobb nő volt, mint amilyen pasi vagyok én. 

a buszút véget ért, fellélegeztem, a lány pont előttem sétált az utcán. toltam a babakocsit közben azt a csodálatos segget néztem, amivel a természet megajándékozta ezt a kedvest.
a zebra úgy hozta, hogy én kerültem a lány elé, felszálltam a villamosra, ő utánam. leparkoltam, gyerek újra az ölemben, és jobbra sem kellett néznem, akárcsak egy lolita, a lány úgy dőlt neki a zöld kapaszkodónak, és csak nézett azzal a csodálatos, kívánatos szemével.
éppen szemmel szopott. 

soha nem volt még velem ilyen, amikor velem volt a gyerek. (egyébként még a fiatal lányok is egészen jól állnak ahhoz hozzá, hogy apa vagyok. de ez egy másik történet.) nem tudtam máshogy, hálásan tekintettem vissza rá, alig volt mosoly az arcomon. azt hiszem, megértettük egymást. 

a villamos forgatagában egyszer helyet kellett váltania. akkor már csak egy méterre állt tőlünk, továbbra is figyelt, ízlelt, kóstolgatott belőlünk, belőlem.
egy helyen szálltunk le. 

még mosolygott egyet, aztán elfordult balra, én pedig tovább toltam egyenesen a babakocsit, majd az aluljáró lépcsőinél a kezembe vettem, és mint egy hercegnőt, levittem a mélybe a kislányomat.
odalent egy elegánsan felöltözött fiatalember hegedült. csak az aprók csengéséből hallottam, hogy másnak is tetszik a játéka. 

 
 
Szerző: ganycze  2012.05.10. 10:27 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://afaszomkivan.blog.hu/api/trackback/id/tr104499881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.