és akkor most mindig úgy van, hogy az ember vak. mit várjon tőle az ember. csak elütést.  szót semiféleképpen ne. pláne ne két emmmel. hárommal. vetődünk. vérzünk. de jó lenne ha véreznénk. úgy csattanok, hogy nincs hova elfeküdn

öm. ti vérezzetek csak tovább, hát úgy megy, hogy én most  csak a szemememet becseukom. majd egyszer biztos hogy jobban értékelik ezt. lesz helye neki. úgymint miden másnak. talán lesz értel

me minden másnak is. 

rágom a körmöm.

hogyan tudnék nektek bárm it is elmondani. 

hogyan jöttök ti ehhezú

kik a faszomok vagytok ti

miért     érzitek úgy hogy nekem kéne

valamit is mesélnem

 

nekem csak hugyznom kell

én még annyira vakon nem hugyzomta mint most

nekm az kell

hugy


annyi minden elmondhatnék

nem értem én ezt az eégszet

hogyan mosolygok, nem igaz

így senki nem mosolyog a halálán

nem mosolyog senki ahzon, ha az apj ameghal

de mi így

páran

hát mi így gondoltuk az életet

nyilván van, aki másként gondolta

Szerző: ganycze  2012.04.26. 23:32 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://afaszomkivan.blog.hu/api/trackback/id/tr144475674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.