hát, ha valamit most nagyon nem akarok hallani, az az, hogy a lakótársamat kúrja a pasija. hogy a nedves szeméremajkai közé bedugja huszonegy évének minden lelkesedését, szerelmét, gyönyörét, amit csak egy nála három évvel nő felé érezhet. ahogy a finoman borotvált herezacskó lágyan odaérintődik a gyantával szőrtelenített puha bőrhöz. csak clapf-clapf-clapf. szerelmesek és hamarosan újra nekiállnak baszni. és így megy ez gyönyörűen, izzadtan, halkan, hogy se én, se a kislányom meg ne halljuk, visszafogottan, szenvedélyesen, helyenként durván, és elfojtottan. hiszen csak egy ajtó választ el bennünket. egy apró, vékonyka ajtó. az egyik oldalán én alszom a kislányommal, a másikon épp a lakótársam pasija ejakulál.
a végén mosoly, spermaszag, kócos haj, kis kuncogás is és papírzsepi, valamint végtelen nyugalom. amióta világ a világ, így megy. háborúban, békében, és még vagy tízezernyi állapotban, most is és amíg van élet.